Gyarapodik azon ügyvédek száma, akik azért kerülnek bajba, mert mesterséges intelligencia (MI) által generált, hamis hivatkozásokat tartalmazó beadványokat nyújtanak be. Az utóbbi években számos eset látott napvilágot, ahol ügyvédek hamis jogesetekre hivatkoztak, mert nem ellenőrizték az MI – például a ChatGPT – által készített szövegeket. A téma első olvasatra nem tűnik túl érdekesnek, hiszen az emberek jelentős százaléka nem igazán kedveli azokat, akik ezt a foglalkozást űzik. Ugyanakkor rendkívül jól rávilágít a jelenség arra, hogy tök mindegy, ki milyen munkát űz, illik odafigyelni arra, hogy mit hiszünk el kritika nélkül a mesterséges intelligenciának.

Az egyik fő ok, amiért az ügyvédek mégis kitartanak a használata mellett, az időhiány. Az MI gyors segítséget nyújt jogszabályok és esettanulmányok keresésében, különösen olyan adatbázisokon keresztül, mint a Westlaw vagy a LexisNexis, amelyek már beépített MI-funkciókat kínálnak. Egyes ügyvédek az MI-t junior szintű munkatársként kezelik, azaz javaslatokat kérnek tőle, majd ellenőrzik az eredményeket.

A gondot az jelenti, hogy az ügyvédek közül többen – és a nagyközönség is – félreértik, mi is az MI valójában. Nem szuperkereső, sem pedig korlátlan adatbázis, hanem egy nyelvi modell, amely meggyőző, ám sokszor téves vagy nem létező információkat is képes előállítani. Volt olyan ügyvéd, aki beadványában nem létező bírósági ítéleteket idézett, és csak a bíró vagy az ellenfél jogásza vette észre a hibát, ami viszont nagyon ciki.

Bár a mesterséges intelligencia nem helyettesíti az ügyvédi ítélőképességet és szakértelmet, sokan úgy vélik, hogy hatékonyan kiegészítheti a munkát – ha megfelelően használják. Egyes szakértők szerint a jövőben nem azok az ügyvédek lesznek veszélyben, akik használják az MI-t, hanem azok, akik nem. Mások viszont figyelmeztetnek: még a legmodernebb eszközök sem pótolhatják az alapos jogi kutatást és a felelősségteljes ellenőrzést.