Az Apple lehet, hogy nagyon sokakkal kiszúr, és nekik bizony új töltőt kell majd vásárolniuk az iPhone telefonokhoz.
Az Apple új iPhone-generációja, a 17, 17 Pro és 17 Pro Max, végre gyorsabb töltést kínál: az ígéretek szerint mindössze 20 perc alatt elérik az 50%-os töltöttséget. Az új, vékonyított iPhone Air valamivel lassabb, neki 30 percre van szüksége ugyanehhez a szinthez. A hír örvendetes – ám nem lenne Apple, ha nem lenne benne egy csavar, ami némi csalódást okoz.
Új töltő, régi trükk
Az Apple a teljesítménynövekedést egy új tartozékhoz köti: a 40 W-os, maximum 60 W-os „dinamikus tápegységhez”. A név talán jól hangzik, de a gyakorlatban arról van szó, hogy a töltő 40 W-os, amely rövid ideig képes 60 W-ot leadni (első tesztek szerint nagyjából 15 percig).
A megoldás az állítható feszültségű tápegységre (AVS) épül, amely lehetővé teszi az eszköz számára, hogy 15 és 48 volt között, apró lépésekben kérjen feszültséget. Ez a technológia különösen hasznos a nagy teljesítményű eszközöknél. Ugyanakkor a korábban elterjedt programozható tápegység (PPS) is bőven képes kezelni a 40–60 wattos tartományt – ám az Apple új adaptere ezt a protokollt egyszerűen nem támogatja.
Miért fontos ez?
Sok otthoni USB-töltő és harmadik féltől származó adapter támogatja a PPS-t, de nem az AVS-t. Ez azt jelenti, hogy az Apple új, 39 dolláros töltője kevésbé univerzális, és a PPS-kompatibilis eszközökkel nem használható ki teljes mértékben.
Egy Reddit-felhasználó, privaterbok, gyakorlati tesztjei megerősítették: az új adapter csak az USB Power Delivery 3.0 szabványt támogatja, PPS-t nem. Így hiába tűnik erősebbnek a töltő, a kompatibilitása szűkebb lett.
A nagy kérdés
A legizgalmasabb dilemma tehát az: vajon az iPhone 17 modellek ugyanolyan gyorsan tölthetők-e egy hagyományos, PPS-képes 40–60 W-os adapterrel, mint az Apple új, AVS-es tápegységével? Ha igen, a felhasználók akár olcsóbban is megúszhatják a gyors töltést. Ha nem, akkor ismét az Apple saját kiegészítője felé terelődnek a vásárlók.
Egyelőre további tesztekre van szükség, de egy dolog biztos: az Apple ismét a saját szabványosítási útját járja, ami nem feltétlenül a felhasználók kényelmét szolgálja.
