1000 lóerő, szénszálas karosszéria, arany és kevlár a motorháztető alatt és egy 2+2 személyes utastér – a Brabus Bodo nem az a fajta autó, amelyet egyszerű bekategorizálni. A Brabus Bodo pontosan olyan, amilyennek látszik: felesleges, elbűvölő és teljesen komolyan veendő egyszerre. És ezúttal nem is Mercedes az alap.
A Brabus Bodo alapja az Aston Martin Vanquish alumíniumvázas platformja, amelyre a Brabus teljesen egyedi szénszálas karosszériát húzott. A motor – egy 5,2 literes, ikerturbo V12 – 1000 lóerőt és 1200 Nm nyomatékot kínál azoknak, akik elég őrültek, hogy lepadlózzák, a 0–100 km/h-s gyorsulás az épp csak 3 másodperc, a végsebesség pedig 360 km/h.
Az autó neve nem véletlenszerű: Bodo Buschmann tiszteletére kapta ezt a nevet, aki a Brabus alapítójaként évtizedeken át formálta a vállalat arculatát, és akinek halála után a cég eddigi legerőteljesebb egyedi projektjével tiszteleg az emléke előtt.
A fekete szín, mint esztétikai állásfoglalás
Az első legyártott példány – a 01-es alvázszámú Bodo – szinte kizárólag fekete. Ez nem egyszerű szín: a karosszéria fekete szénszálas, az aluváz valószínűleg szintén fekete, a kerekek feketék, a belső tér szénszálas burkolatai feketék, sőt a motorháztető alatti légszűrőházak és vezérműtengely-takarók is fekete szénszálból készültek – de ezekbe aranyforrasztású szálakat szőttek bele, pusztán azért, mert jól néz ki.
Aki más színt szeretne, kérhet mást – az első példány viszont ilyen és kész.
Ami belül van, és ami kívül marad
A Bodo nem együléses versenyautó, hanem egy 2+2 személyes GT – igaz, a hátsó ülőhelyek inkább arra jó, hogy bedobjuk oda a kabátokat. Az elülső ülések viszont nagyok és kényelmesnek tűnnek, és még csomagtartó is van! A motor oly mélyen hátratolva ül az alumíniumvázban, hogy a tizenegyedik henger a vezető jobb térdét melegíthetné.
A főbb technikai adatok összefoglalva:
- 5,2 literes ikerturbo V12, 1000 lóerő és 1200 Nm,
- végsebesség: 360 km/h,
- tömeg: 1910 kilogramm,
- hajtás: hátsókerék-hajtás,
- felépítmény: teljes szénszálas karosszéria alumíniumvázra.
Miért érdekes ez 2026-ban?
Egy hagyományos, tisztán belső égésű, hátsókerék-hajtásos V12-es GT egy olyan korban, amelyet egyre inkább az elektromos segédmotoros, hatékonyságra optimalizált powertrain-megoldások határoznak meg – ez önmagában is állásfoglalás. A Brabus nem azt mondja, hogy a villanymotorok rosszak. Csak azt mutatja meg, hogy a turbós V12-es, az valami egészen más dolog – és egy bizonyos árkategóriában van, aki éppen ezt keresi.
A Brabus Bodo egy egymillió euró feletti, kézzel épített, kizárólag fekete hiperGT, amely egy néhai alapító emlékét őrzi, és amelynek motorja aranyszálas és szénszálas burkolat mögé bújik. A Top Gear cikke szerint az első példány már elkészült – hogy hány követi, az egyelőre nyitott kérdés. Aki ilyesmit szeretne, az valószínűleg már tudja, kihez kell fordulnia.
