Íme a számítógép, ami nélkül más lenne minden!

A XX. század hetvenes éveinek végére világosan látszódott, hogy a számítástechnika a jövő, és az Apple sikerei megmutatták, hogy a korábban csak a nagyobb vállalatok számára elérhető számítógépek előbb-utóbb végérvényesen be fognak törni a kisebb irodákba, sőt az otthonokba is.

Megszületik a Millió Dolláros Bébi

Az iparág régi motorosának számító, 1911-ben alapított IBM háza táján is realizálták ezt, és 1980-ban úgy határoztak hosszas tépelődés után, hogy zöld lámpát adnak egy ilyen projektnek házon belül. A pletykák szerint korábban is volt erre hajlandóság, konkrétan az volt a terv, hogy a Matsushita fejleszt nekik egy ilyen terméket, de végül nem tudtak megállapodni a japánokkal.

A munkával végül a Philip Don Estridge által vezetett IBM Entry Systems részleget bízták meg, akik eszeveszett ütemű kalapálásba kezdtek. Egy évvel később, 1981 augusztus 12-én, napra pontosan 38 évvel ezelőtt be is mutatták a nagyközönség előtt a nagy művet, az első IBM PC-t (PC=personal computer, személyi számítógép), azaz az 5150 típusjelzésű masinát.

A gép kicsi volt, könnyű, strapabíró a kialakítása évtizedeken át etalon maradt, a dizájnja pedig mai szemmel is totálisan rendben van! Az Intel 8088 procival, CGA videókártyával és változtatható méretű RAM-mal (16 kb – 256 kb) ellátott készülék beépített ​5 1⁄4″ méretű floppy meghajtókkal rendelkezett, és képes volt együttműködni kazettás adattárolókkal is. DOS operációs rendszer futott rajta, egyszerűen rá lehetett dugni egy monitort, és rendelkezett az alapfunkciók ellátására képes beépített hangszóróval is.
Olcsónak még egy jószándékű hazudozó se mondaná, hiszen 1565 dollárt kértek el érte, ami manapság 4315 dollárnak, azaz szűk másfél millió forintnak felel meg kábé.

De ennek ellenére az emberek egyszerűen imádták, mert kompakt volt, könnyen kezelhető volt, és szabadságot nyújtott a fejlesztőknek. Az első nap állítólag 40 000 darabot adtak el belőle, és a megrendelők 90 százaléka programozó volt! A kezdeti felhajtás után kicsit visszaesett a lendület, hiszen egy év alatt olyan 100 000 darab talált belőle gazdára, de később kiderült, hogy ez csak egy nagy levegővétel volt. 1983-ra kijött még két újabb változat, és az IBM PC letarolta a piacot, és egymaga nyugdíjba küldött jó pár régi gépet, illetve céget!

1984-ben a világon 4 milliárd dollár értékben adtak el ilyen masinákat, amivel sikerült leverni mindenkit, ez ugyanis nagyobb összeg volt, mint amit az Apple, a Commodore, a HP és az akkor még nagy névnek számító Sperry együtt össze tudott hozni! Az IBM PC jött, látott és győzött, idővel megszülettek a klónjai, és e termék a kilencvenes évek elejére Magyarországon is megkerülhetetlenné vált.

A happy end elmaradt

Bár a PC üzletág jól futott, az IBM igazából mindig is egy nagy tohonya dinoszaurusz volt, amely az ezredforduló táján már nem tudott, és nem is akart igazán foglalkozni az otthoni felhasználókat érintő trendekkel. Ez persze valahol érthető, mert az igazán nagy pénzt a (nagy)vállalati felhasználókról lehet leakasztani, úgyhogy inkább rájuk koncentráltak. Bár biztos sokak szíve megszakadt 2005-ben mikor a kínai Lenovo felvásárolta az IBM PC üzletágát, de hát ez egy tök logikus lépés volt mindkét fél részéről.

Mindegy, ez ma már úgy sem számít! A lényeg az, hogy 1981 augusztus 12-én ugyanúgy felkelt a nap, mint máskor, de mikor lenyugodott, már más lett a világ, köszönhetően egy elsőre ártalmatlannak tűnő asztali számítógépnek.