A Bang & Olufsen márka teljesen vezeték nélküli fülese, a Beoplay E8 2.0 a hozzá tartozó vezeték nélküli töltőpaddal együtt vendégeskedett nálunk és elég jó benyomásokat szereztünk – és néhány érdekes élményt a trolikon, de ne szaladjunk ennyire előre.
Bár az E8 elődéhez, és egyben az első teljesen vezeték nélküli B&O füleshez nem volt szerencsém, azt sokan elmondták róla, hogy a két fele a tolerálhatónál gyakrabban vesztette el egymással a kapcsolatot, ami erős rossz pont az igazán komoly audiofileknél. Ráadásul mindezt majd 100 ezer forintért produkálta, ami bizonyára dühítő lehetett.
Hangzás
Rögtön a legfontosabbal kezdem: a füles jól szól, nagyon szépen és tisztán játszik le mindenféle zenét, ráadásul a hozzá tartozó alkalmazáson belül (erről kicsit később) még állítgathatjuk is a hangzást, ha ilyesmire lenne igényünk – nekem nem volt.
Hogy néz ki és milyen viselni?
Az Apple és más versenytársak megoldásaitól teljesen eltérő a megjelenés, a fülünkből semmi nem lóg majd ki lefelé, ugyanakkor ránézésre elég bumfordinak tűnik. Nem voltam biztos sem abban, hogy kényelmes lesz, sem abban, hogy stabil, de mindkét dologban meglepődtem, legalábbis rövid- és középtávon. Akkor viszont, amikor próbáltam teljesen lemeríteni 4 óra folyamatos hallgatással, igencsak örültem a projekt végét jelző elnémulásnak, nagyjából 3 óra után ugyanis már nem volt túl kellemes viselet.
A hozzá tartozó dobozka (ami töltő és védőtok is egyben) a külső bőrbevonatával elegáns megjelenésű darab, belül az alsó részen szálcsiszolt fémbe süppednek azok a mélyedések, amelyekbe töltődni rakhatjuk a füleseket. Mivel nálam a pink fedőnévvel ellátott szett landolt, kicsit aggódtam amiatt, hogy az össze-vissza rohangálás közben a táskámban hányódva megkopik majd a hamvassága – vagy épp kerül rá néhány plusz színréteg a vele együtt hurcolt tollak, papírok által, de szerencsére semmi ilyesmi nem történt.
A pink színre viszont egy gondolat erejéig még kitérnék, erről a szóról nekem ugyanis egy sokkal vibrálóbb árnyalat jut eszembe, mint ami B&O Beoplayen visszaköszönt, ezek ugyanis meglehetősen haloványak voltak. Ez önmagában nem lenne probléma, sőt, nekem tetszett is, aztán egy véletlen találkozás során egy ismerősnek sikerült hallókészüléknek néznie őket. Az anyukája nagyothalló, szóval tudja, miről beszél. Szerencsére színekből van választék, így dönthetünk az indigókék, a fekete, vagy a natúr verzió mellett is mind a füles, mind a töltőpad esetén.
Kapcsolatok egymással és más eszközökkel
A telefonhoz és a laptopomhoz is nagyon könnyen és gyorsan csatlakozott, az első alkalom után ráadásul automatikusan, szóval néha előfordult, hogy meglepődtem, amikor azt hittem, hogy már a telefonomról fogok zenét hallgatni, de még a számítógéppel voltak összebújva – ilyenkor pedig nincs más hátra, mint szétkapcsolni, hogy újra szabad legyen, és csatlakozni tudjon immár a telefonhoz.
A két füles egymással ritkán veszti el a kapcsolatot, de azért sajnos erre is akadt példa, egészen konkrétan azokat a momentumokat emelném ki, amikor a bal csuklómon a Withings Steel HR volt, jómagam pedig az első ajtónál utaztam a trolin – ilyenkor egészen különleges élményeim voltak, konkrétan bizonyos szögekben állva egyáltalán nem szólt a bal oldali füles – de szerencsére csak ilyenkor. Amúgy is előfordult néha, hogy valami bezavart és volt némi akadozás, de ezért alapvetően kárpótolt a szokásosnál jóval jobb hangminőség az idő 98%-ában.
Kezelés
Nem túl bonyolult, onnan kezdve, hogy az ember megjegyzi, hogy miért hányszor és melyik oldalt kell megérinteni, elvileg gyorsan megy. Azonban, mivel a felület mégiscsak kicsi, könnyen lehet téves utasítást adni. Ha például duplán szeretnénk érinteni a számváltáshoz, de az első érintés nem volt megfelelő, akkor a zene le fog állni. Ugyanígy okozhat gondot a hangvezérlés bekapcsolásához a három érintés, ráadásul itt a tempó sem mindegy, így ezzel volt a legkevesebb sikerélményem, jellemzően inkább számot váltanom sikerült. Ha viszont a hangvezérlést ritkán használjuk, akkor a zene és a bejövő hívások kezelése, valamint a transzparens mód aktiválása nem okoz gondot, amint megszoktuk az eszközt.
A transzparens mód amúgy érdekes találmány – elvileg az a lényege, hogy ne kelljen leállítanunk a zenét, ha valakivel pár szót váltanánk. Ráadásul az alkalmazásban szabályozható az is, hogy pontosan mennyire legyen transzparens, gyakorlatilag a teljesen elhalkulástól a zene enyhe háttérbe szorításáig vannak lehetőségeink. Nekem viszont mindig kellemetlen volt úgy beszélni a pénztároshoz, hogy közben a fülemben volt a Beoplay, egyszerűen udvariatlannak éreztem magam, így mindig inkább kivettem.
Mi van a csomagban?
A füles csomagjában biztonságosan kipárnázva találjuk a két fülhallgatót, tokot és a töltőkábelt. A tokon USB-C csatlakozó van, de vezeték nélkül is tölthető a megfelelő kiegészítők (pl a B&O saját töltőpadja) segítségével, emellett a reverse charging funkcióval rendelkező telefonoktól is képes energiát vámpírkodni. A töltőpadhoz szintén jár a kábel, azonban egyik csomagban sincs villásdugó. Ez persze elég kis eséllyel okoz gondot, mivel az utóbbi évek során valószínűleg mindenki felhalmozott már néhányat, és a legtöbb hosszabbítón, elosztón már direkt vannak USB csatlakozók is.
Ha a tokot, benne a fülesekkel a töltőpadra rakjuk hazaérkezést követően, akkor alapvetően le vagyunk fedve, hiszen a tok a már említett 4 óra üzemidőt még négyszer tudja újrázni – a teljes feltöltéshez két órára van szüksége. Ahhoz, hogy munkába menet és onnan hazafelé zenét hallgassunk, teljesen elegendő az eszköz, hosszabb repülőúton viszont a két órás üresjáratokra érdemes lehet más típusú szórakozás után nézni, például vinni egy e-book olvasót.
Kinek ajánljuk?
- Különleges megjelenésű, jól szóló fülhallgatót keres
- Leginkább zenehallgatáshoz használja
- A márka elkötelezett rajongója
Kinek nem ajánljuk?
- Gyakran szeretné elérni a hangvezérlést
- Olcsó eszközt keres
- Trolin megszállottan elsőajtózó Withings Steel HR tulajdonos
A Beoplay E8 2.0 ajánlott fogyasztói ára 119.900 forint, a töltőpadé pedig 43.000 forint – ezért az árért egyéni és elegáns megjelenésű szett szerezhető be, ami az esetek rendkívül nagy részében a márkához méltóan jó hangzással kényeztet majd, de mindentől függetlenül még mindig nem mehetünk el szó nélkül a borsos ára mellett.