80 éve ezen a napon született Mario Molina mexikói vegyész, aki segített felfedezni az antarktiszi ózonlyuk létezését.
Aki gyakran ellátogat a Google főoldalára, az bizonyára már tapasztalta, hogy a jól ismert logó helyét néhanapján különleges ünnepi emblémák (doodle) veszik át, melyek valamilyen jeles, érdekes eseménynek vagy személynek állítanak emléket. A mai egyedi logó Mario J. Molináról emlékezik meg, aki 1995-ben munkásságáért kémiai Nobel-díjat érdemelt.
A tudóst már gyermekkorában szenvedélyesen érdekelte a tudomány, imádott apró organizmusokat nézegetni a játékmikroszkópján, sőt még a fürdőszobáját is rögtönzött laboratóriummá változtatta. Vegyészmérnöki alapdiplomáját Mexikóban szerezte, majd a Freiburgi Egyetemen tanult tovább. Tanulmányai befejezése után az Egyesült Államokba költözött, majd a Kaliforniai Egyetemen Berkeley-i kampuszán és a Massachusetts Institute of Technology-n folytatott kutatásokat.
Molina az 1970-es években kutatótársával, F. Sherwood Rowlanddal az elsők között hívta fel a figyelmet az ózonréteg elvékonyodásának emberi tevékenységekkel kapcsolatos okaira. Felfedezték, hogy a klímaberendezésekben és aeroszolos spray-kban is használatos halogénezett szénhidrogének bontják az ózont, ami által a Föld védtelenebbé válik a Napból érkező káros UV-sugárzás ellen. Kutatótársaikkal a Nature folyóiratban tették közzé eredményeiket, amellyel később elnyerték a kémiai Nobel-díjat.
Molina és társainak felfedezése vezetett el a montréali jegyzőkönyvhöz, amely az ózont károsító halogénezett szénhidrogén-származékok kibocsátásának korlátozását fogalmazta meg.
[sc name=”facebook” ][/sc]
