Mi az a FreeSync és miért jó nekünk?

Egyre több televízió gyártó kínálatában bukkannak fel az úgynevezett FreeSync támogatású televíziók. De, hogy ezek mire jók, miért jók, és kinek lehetnek hasznosak, arról sokan még mindig nem tudnak. Így most ezt a témát jártuk körbe egy Samsung QN900A Neo QLED tv segítségével, amelyben értelemszerűen megtalálható ez a szolgálatatás. 

Képfrissítési ráta a tévéken

Mielőtt belevágunk, érdemes egy-két fogalmat tisztázni, amelyek közül a legfontosabb a képfrissítési ráta esetünkben. Ez a Hz-ben megadott mutatószám arról szolgáltat információt, hogy egy tv másodpercenként hány képkocka megjelenítésére képes. Korábban ez az érték 50-60 Hz körül alakult, de a mai modern készülékek közül néhány, így például a Samsung QN900A is már 120 Hz-et tud. Azaz a megszokottnál kétszer több képkockát (azaz úgynevezett frame-et) képes a kijelzőre varázsolni másodpercenként. A több képkocka pedig folyamatosabb mozgást jelent, ami értelemszerűen jobb képi világot eredményez.

Ez elsősorban a játékoknál jelent nagy előnyt, de egyébként a filmeknél, közvetítéseknél és tv műsoroknál is hasznos lehet. Ugyan azokat továbbra 24,48 vagy 60 képkocka/másodperc rögzítési sebességgel veszik fel, azonban már léteznek olyan tévék, amelyek processzora képes virtuális képkockákat kiszámolni, és beilleszteni a valódiak közé, és ezzel az ilyen típusú tartalmaknál is kihasználható a magasabb képfrissítési ráta. 

Anomáliák

A játékoknál ideális esetben 120 képkocka érkezik a számítógépből vagy a játékkonzolból, és ilyenkor értelemszerűen minden egyes képfrissítési fázisra jut egy külön frame. De a világ sajnos nem működik ilyen egyszerűen. A grafika komplexitásától függően sokszor állandóan változik az, hogy a hardver mennyi képkockát tud magából kipréselni. Ha másodpercenként csak 60-at, akkor nincs olyan nagy probléma, mert mindegyiket duplázzák, és így ha nem is lesz annyira folyamatos a kép, de a mozgás egyenletes marad.

A megjelenítő ugyanis 120 Hz-en pörög továbbra is, de ennyi képkocka nincs, ezért ezek közül néhányat megdupláz, ami miatt akadozást, szaggatást érzékelhet a felhasználó. Ráadásul ennek hatására az is előfordulhat, hogy egyes képkockákat csak eltolva tud kirakni, aminek hatására nő a késleltetés, tehát a képi információk egyszerűen később jutnak el a játékoshoz, ami adott esetben akár döntő is lehet. Mivel a kijelzők soronként frissítenek ezért az is előfordulhat ilyenkor, hogy a képernyő felső és alsó részen más-más képkocka jelenik meg, ami az úgynevezett képtörés effektus megjelenéséhez vezethet, ami értelemszerűen nagyon zavaró lehet. 

Megoldás: A FreeSync

A hardver és kijelző gyártók hamar rájöttek, hogy szinkronba kell hozni a képfrissítési rátát a beérkező képkockák számával. Így született meg a FreeSync technológia, amely a Samsung QN900A Neo QLED tévében is megtalálható. Ez az eljárás tehát vizsgálja azt, hogy mennyi frame érkezik a tévéhez, és ehhez igazítja valós időben, állandóan változtatva a képfrissítési rátát.

Ez a megoldás orvosolja a fent említett problémákat, aminek következtében elfelejthetjük a képtörést, az akadozást, a szaggatást, a látvány olyan folyamatos lesz, amilyen csak lehet. Ezen kívül az input lag (bemeneti késleltetés), pedig a lehető legminimálisabb értékre csökken, ami tényleg kulcsfontosságú lehet a játékoknál. Minderről egyébként saját szemünkkel is meggyőződhet viszonylag egyszerűen bárki. Mi például rákötöttük az Xbox Series X konzolunkat egy szimpla, nem FreeSync támogatású Sharp készülékre, aztán pedig utána a Samsung QN900A-ra, és ha a különbséget zongorázni lehetne, akkor már mi lennénk a Spotify sztárjai. 

Mi kell hozzá?

A dinamikusan változó képfrissítési frekvenciához (VRR-nek is nevezik) értelemszerűen szükséges egy olyan tv, ami támogatja ezt az eljárást. Emellett természetesen egy olyan számítógép vagy konzol, ami szintén FreeSync képes. Ez utóbbiaknál a videokártya a döntő tényező, tehát ha valaki nem biztos abban, hogy a masinája módot ad-e szolgáltatás használatára, akkor a VGA adataira rákeresve hamar választ kaphat az ilyen irányú kérdéseire. 

Azt érdemes megjegyezni,  hogy a tévén, a konzolon és a PC-n is engedélyezni kell a FreeSync opciót. Tehát előfordulhat, hogy valakinél annak ellenére jelentkeznek a fent említett anomáliák, hogy egyébként a technológiát az eszközei támogatják. Szintén itt kell felhívni a figyelmet arra, hogy a FreeSync csak akkor működik, ha HDMI 2.1-es csatlakozón keresztül kötik össze az egyes komponenseket, és a kábel sem mindegy. Sok tévére tesznek még HDMI 2.0 portot is, szóval meg kell nézni, hogy mit hova dugunk. 

[sc name=”facebook” ][/sc]