Kipróbáltuk a vállalat ide csúcsmodelljét, a Sony A90J OLED tévét. Milyen a képe? Tényleg forradalmi a hang? Hogy sikerült az új Google okostévé rendszer? Megnéztük!
Sony A90J
A Sony kínálatában néhány éve már az OLED televíziók jelentik a felső kategóriát, és az értékesítési adatok alapján a népek világszerte vevők is a japán gyártó drágább tévéire. A cég hagyományosan az LG Display által gyártott paneleket használja, amiket a saját képfeldolgozó chippel egészítenek ki. Ez idén sem történt másként, és a 2021-es topmodellbe, a Sony A90J típusú készülékbe is egy 4K HDR LG OLED kijelző, illetve a nagy fegyvernek szánt Cognitive Processor XR nevű processzor került, amely állítólag a mesterséges intelligencia technológiák segítségével javítja fel a képminőséget.
Ráadásul a készülék megkapta végre a Google új okostévé rendszerét, a Google TV-t, amely a sokat kritizált Android TV leváltására hivatott, és annál sokkal frankóbb. Szerencsére sikerült kipróbálni egy 55 inches példányt élőben, hogy megnézzük, hogy a nagy szavakból mi igaz.
Képminőség
Kipróbáltuk nextgen konzollal (PS5), UHD Blu-ray lejátszóval, néztünk nagy dinamikatartományú, nagy felbontású, és vacak SD filmeket NAS-ról, és persze a médiaboxos tv adásokat, illetve a különféle online streaming anyagokat sem felejtettük el. Ez utóbbiak között voltak SD, Full HD, 4K , SDR és HDR YouTube vidik épp úgy, mint Netflix anyagok.
Ennek alapján azt tudjuk mondani, hogy ha a forrás minősége megfelelő és a beállítások is megfelelőek, akkor a kép minősége egyszerűen bombasztikusan jó. A kontraszt tökéletes, a tónusok valósághűek, a színtér lefedettség óriási (147% sRGB a mérések szerint), a színpontosság remek (0,76 átlag deltaE), a fekete hibátlan, a fényerő pedig kellően nagy ahhoz, hogy a HDR látványos legyen (bár a csúcs QLED tévék e téren jobban teljesítenek). Zajosodás nincs, a mozgásmegjelenítés teljesen jó, hiszen az objektumok körül nem jelenik meg zavaró aura, remegés, duplikálódás nincs, az esetleges enyhe akadozás pedig orvosolható az interpolációs technológia aktiválásával, amely virtuális képkockákat illeszt be a valódiak közé.
De az is tény, hogy ezt tudja az LG és a Panasonic csúcstévéje is, ehhez nem kéne a csoda képfeldolgozó chip. Viszont az az igazság, hogy kognitívnak nevezett mesterséges intelligencia ide vagy oda, a gyatra forrásból származó anyagok ezen a tévén is vacakul néznek ki.
Szerintem nem létezik az az AI, ami egy UPC-s médiaboxból érkező tv adást értékelhető minőségűre fel tudna javítani, hogy a kegyetlenül gagyi 480p vagy akár HD YouTube videókról ne is beszéljünk. A felskálázás alig produkál érzékelhető minőségbeli ugrást, a pixelesedés érzékelhető, némi zajosodással simán számolni kell, és a mozgásmegjelenítés során is tapasztalni anomáliákat. Ám ha az előbb a másik két nagyágyút említettük, akkor az sem hallgatható el, hogy e téren azok sem teljesítenek jobban. Csodák nincsenek. A semmiből nem lehet pixeleket, frameket leakasztani, és kiküszöbölni a gyatra anyagok hibáit.
A technológia lehetővé tenné a totálisan egyenletes fényerőt homogén képi tartalmak esetén, azonban ez még soha sem működött egy tévénél sem, és itt sem jött össze. Az egyes képi részletek fényereje között az eltérés elérheti a hét százalékot a méréseink szerint, viszont az is tény, hogy a hétköznapi használat során a zavaró clouding nem tapasztalható, szóval nem jelennek meg „felhőcskék” a képernyőn, ami tök jó.
Gaming
A maximális képfrissítési ráta 120 Hz, ami ma már alap azért a felső ligában, ami a jó PC-vel, és új generációs konzollal rendelkező játékosok számára lehet fontos. A készülék támogatja az AMD FreeSync dinamikusan változó képfrissítési ráta funkciót, mi szintén a gamerek számára bír jelentőséggel, mint ahogy az is, hogy az input lag csupáncsak 13,2 ms, ami remek érték. Szóval papíron a tv játékra nagyon beadja, és a gyakorlati próba során is arra a következtetésre jutottunk, hogy bitang jó rajta játszani. A gyors mozgásmegjelenítés megvan, képtörés pedig nincs, a bemeneti késleltetés kellően alacsony, ennél több pedig nem is kell! Csak jó reflexek, meg skill, de az már nem a tévén múlik.
Hang
A Sony a megszólalással kapcsolatban is varázslatot ígért, azaz azt, hogy a hagyományos hangszórók helyett a panelből szólnak a hangok, és a készülék képes a tökéletes térhatású hangzás megteremtésére. Nos, az igaz, hogy az Acoustic Surface technológia működik, azaz tényleg képes a modell a panel rezegetetésével előállítani a hangokat. Az is tény, hogy ez egy technológiai bravúr, de ettől még nem szól jobban szerintünk, mint egy hagyományos, pórias, hangszórókkal vagy pláne egy hangprojektorral felvértezett tv.
Bár ellátták két integrált mélysugárzóval is, basszusokat ennek ellenére picit kevésnek éreztük, bár ezek legalább érezhetőek, ellentétben a legtöbb tévével. Viszont a bereklámozott térhatásról le kell mondani, sőt, még a sztereó hangtér sem érzékelhető nagyon. De hát igazából az lett volna a meglepő, ha sikerült átverni a fizikát valahogy, és egyetlen rezegtetett képernyővel elérni a surround hangélményt. Hanghibák nincsenek, de ez azért nem lepett meg igazán, mint ahogy az sem, hogy a hangerővel sincs gond.
Kezelés
Nagyon vártuk a Google által idénre behirdetett Google TV nevű okostévé rendszert, amelynél állítólag kiküszöbölték az előd, az Android TV hibáit. Azt hittük, hogy kapunk egy áttervezett, sokkal kompaktabb, átláthatóbb grafikus kezelőfelületet, kevesebb belassulással, és kényelmetlenséggel.
Ehelyett érdemben a külső semmit sem változott, ugyanaz a primitív, nagy ikonokra építő, sok lapozásra kényszerítő kinézet, mint korábban. Ráadásul egy csomószor belassult, beakadt, és most már elindulni sem hajlandó úgy, ha az ember nem lép be a Google fiókjába, a teljes értékű használathoz pedig le kell tölteni a Google Home alkalmazást, pároztatni kell a telefonnal, hatszor megadni a belépési jelszavakat, háromszor a WiFi kódot, szóval egy agybaj az egész.
Olyan érzésünk volt, mintha a Google mérnökei csak azzal töltötték volna az elmúlt időszakot, hogy egy olyan platformot rakjanak össze, amely még inkább a nagy Google ökoszisztémába kényszeríti azokat a szerencsétleneket, akik az operációs rendszerükre építő tévét vesznek. Őszinte leszek: bitang nagy csalódás a Google TV, ennél sokkal-sokkal többet vártunk. Ehhez képest a Samsung és az LG saját rendszere egy aprólékosan kidolgozott mestermű. Komolyan gyalázat, hogy a Google képes ezt megcsinálni a partnereivel. Éveken át szívatta őket a nyomorult Android TV-vel, aztán a képükbe vágja ezt. ÁÁÁÁÁ. Oké, katasztrófáról nyilván szó nincs, simán lehet használni a készüléket, csak hát lehetne a kezelés sokkal-sokkal jobb és komfortosabb.
Dizájn
A Sony évek óta nyomja a csúcstévéinél azt a vonalat, hogy a képernyő valahogy feküdjön fel az asztalra/állványra, vagy legalábbis legyen nagyon közel hozzá, hogy úgy tűnjön, hogy abból nő ki. A Sony A90J esetében is ezt a formatervezési irányvonalat tartották szem előtt, ezért a kijelzőt tartó tappancsok konkrétan oldalra nyúlnak ki.
A készülékházat stabilan megtartják, de ennek a megoldásnak az egyik hátránya, hogy a tv elé már egy hangprojektort se lehet bepakolni. Ám szerencsére ezzel is tisztában vannak, és ha arra van szükség, egy picit megemelhető a képernyő, de ettől a talpak még mindig kilógnak majd oldalra. Emiatt aztán a készülék nem is tehető fel egy keskeny állványra vagy szekrénykére. Pont ez az oka annak, hogy mi jobban preferáljuk a hagyományos, középen elhelyezett talpakat, de talán a Sony valahogy túléli, hogy a Techworld magazin nincs oda a tappancsaikért.
A kávák jó keskenyek, kikapcsolt állapotban nem láthatóak, és a készülékház is jó vékony. Mindent összevetve a készülék megjelenése modern, figyelemfelkeltő, süt róla, hogy egy csúcstévé. A csatlakozók a szokásoknak megfelelően a hátlapra kerültek. Van itt minden, ami kell: HDMI 2.1, HDMI 2.0, USB 3.0, USB 2.0, LAN, fejhallgató kimenet, kompozit és optikai port, illetve a CI+ port sem hiányzik.
Ár
Sony A90J 55″ – a Sony által javasolt hivatalos fogyasztói ár 950 000 forint. Ez itt a baj kérem, mert hát a Sony újra csinált egy remek tévét, de az árképzésre már megint nem figyeltek oda. Bárhogy nézzük, ez a modell kegyetlenül túl van árazva. A nagyjából hasonló tudású LG C1 már bő háromszázezer forinttal alacsonyabb áron megvehető például. Egyes webáruházakban egyébként már elérhető jelenleg 760 000 forintért is, de még az is soknak tűnik egy picit.
Kinek ajánljuk – Sony A90J
– Sony rajongó
– Csúcstévét akar
– OLED tévében gondolkodik
– Játékra keres egy hibátlan tévét
– Fontos a kimagasló képminőség
Kinek nem ajánljuk – Sony A90J
– Olcsó tévében gondolkodik
– Fontos a jó ár/érték arány
– Nem akar OLED tévét
– Utálja a Google megoldásait.
Még több információ a Sony A90J tévéről a hivatalos weboldalon
[sc name=”facebook” ]
